A női körök ereje

A női csoportoknak van egy különleges megtartó ereje. A Nők egymást nagyon tudják támogatni, és talán életünk során már mindnyájan tapasztaltuk, nagyon tudjuk ölni egymást. Konkurálni, eltaposni, elárulni… Sajnos ez is a program része, de erről majd máskor ejtek szót. Koncentráljunk a pozitívumokra. 

Sok évvel ezelőtt kezdtem önismereti utazásom, és az elején fel sem merült bennem, hogy én ezzel komolyabban foglalkozzak, az végképp nem, hogy másokon segítsek. Számtalanszor kaptam az infót, hogy a nőiséggel van dolgom, azt kell fejlesszem. Akkor nem értettem ezt. Azt sem tudtam teljesen megfogalmazni, mi a nőiesség és a nőiség között a különbség. Mert van különbség! Rengeteg! 

Bár ma is látom, hogy ez a két fogalom még sokaknál mindig összemosódik. A nőies nő leginkább a külsőségek és az attitűd tekintetében vált nővé. Belső világa, lelkülete, világhoz való hozzáállása még ettől függetlenül lehet inkább férfias, vagy mondjuk úgy, ettől még nem válik élővé általa a női minőség.

A nőiség egy misztérium, varázslat, mely átformál, átalakít, ami sugárzik, lüktet sejtszinten, belülről ragyog ki a külvilág felé. Egyfajta minőség, mely külsőségekben csak alig, vagy egyáltalán nem nyilvánul meg. Mégis a kisugárzás révén egyértelmű, vitathatatlan és stabil.

Biztosan láttál már Te is ízig vérig nőt, aki egyszerű ruhában, lapos talpú szandálban, smink nélkül sugárzott, bája betelíti a teret, és egyszerűen jó érzed magad a közelében. 

És gyakran megtörténik ennek az ellentéte is, amikor makulátlan külsejű sminkben, tűsarkúban, feszes ruhában, ondolált hajú kishölgy talpig sminkben olyan rideg és szenvtelen, hogy egy jégcsap is megirigyelné. Hozzászólni sincs kedve az embernek, mert keserű, üres tekintetű, és ezer fallal veszi körbe magát. 

A külső egy fontos jelzés, de önmagában nem érdemes ez alapján ítélni, mert könnyen érhet csalódás, akár pozitív, akár negatív irányban is. 

Visszakanyarodva a saját történetemhez, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy útja. Valaki gyárilag tartalmazza az alapfelszerelést és az extrákat is, hogy ilyen frappáns hasonlattal éljek. Igazi NŐ, anélkül, hogy különösebben gondolkodna ezen a témán, vagy a legcsekélyebb erőfeszítést is tenne ez ügyben. 

És vagyunk jó páran, tapasztalatom szerint többen, akiknek nagyon sok belső munka, külső segítség, testi-lelki átalakulásra van szüksége ahhoz, ahogy igazi Nővé váljanak. Ami belül megszületik, az kívülről is láthatóvá válik. Ezt tapasztalatból tudom. 

Az élet nálam úgy alakította, hogy a külsőség előbb létezett, mint a mély belső átalakulás. Persze a felszínen mindig könnyebb létrehozni a változást. A belső folyamat nehezen indult, évek óta tart, és mai napig érzem, hogy finomodok, változok, ma már tudom, soha nem ér véget. Hiszen az élet állandó körforgás, fejlődés. 

Szeretek valahova tartani, élvezem az utat, amin járok, és egyre jobban szeretem és tisztelem a nőt, akivé válok. Vannak időszakok, amikor konkrét cél felé megyek, és van, amikor csak hagyom, hogy vigyen az ár, élvezem az áramlást. 

Annyit tettem, akartam, vágytam, dolgoztam, görcsöltem a húszas éveimben, és nem voltam boldog, nem is jöttek olyan emberek az életembe, akikre vágytam. Tanítókat kaptam, akik mutatták, milyen ember, milyen nő nem vagyok, és mi nem akarok lenni. Egy ponton azt éreztem, el kell elengedjem a görcsösséget, a feszülést, a megfelelést, a maximalizmust, és csak kezdjem el megismerni, megtapasztalni önmagam. 

Egy napon arra figyeltem fel, hogy olyan jól sikerült a bennem élő női minőséget meggyógyítani, hogy már más nőknek is ezt tanítom. Észrevétlenül gyógyító lettem, példakép, világító torony, aki saját fényével mutatja az irányt. Pedig soha nem volt ez kimondott célom. Nem döntöttem el, hogy akkor én hétfőtől nőkkel foglalkozom, nőket terápiázok, méhet tisztítok, szent szexualitásról tanítok. És egyszer csak mégis így alakult ez. 🙂

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy lágyan, gyengéden, de határozottan erre az útra terelt. És hálás vagyok, hogy hagytam. Engedtem a szívem vezetését, és mentem utána határtalan bizalommal. 

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy női közösségekben tevékenykedhetek. Olyan közösségekben, ahol egymás elfogadása, támogatása, megtartása van jelen. Nincsenek előítéletek, nincs versengés, nincs bántás. Egyszerűen csak jelen vagyunk, és áramlik egy fura megfoghatatlan, de mégis melengető, jóleső energia. 

Dolgoztam multiban is, sok-sok nő között. Tudom mekkora kincs, ha nincs pletyka, intrika, ármány és féltékenység. 

Minden nőnek tiszta szívből kívánom, hogy érezze meg, mekkora erő van az összetartozásban, abban amikor a nők emelik egymást, és ezáltal példát mutatnak másoknak is. A világ ettől lesz jobb és élhetőbb hely. Ez hatással van a férfiakra is és a gyerekekre, a kis közösségekre, majd szépen lassan egy kerületre, egy városra, egy országra, egy kontinensre. 

Szeretek nőkkel dolgozni, támogatni őket abban, hogy ők is emlékezzenek a saját fényükre. Mert nőként Fény hordozó vagy, a tűzhely őrzője, a központ, ami köré gyűlnek. Ha ezt megérzed, és megéled, csodás változások kezdenek kibontakozni benned és körülötted. 

Hiszem, hogy a Nők fogják megmenteni a Földet. Fontos, hogy egyre több nő ébredjen tudtára saját erejének, mely biztonságos, stabil és alkotó. Ébred valami nagyszerű, nemes, tápláló és transzformáló erő a térben. Tudom, hogy a változás már elindult, és megállíthatatlan. Olyan jó, hogy ezt egyre több nő érzi, és választja azt, hogy belép a saját erejébe, fényébe. 

A kérdés az, hogy Te mikor érzed meg a hívást, amikor a lelked jelez? Egy napon majd jelezni fog. Ebben Te is bizonyos lehetsz. Arra biztatlak, ha érkezik a hívás, állj bele! Nem könnyű, tudom, hazudnék, ha azt írnám, hogy minden perce sétagalopp.

Egy biztos, ez a legjobb dolog eddig életemben, ami történt velem. Hazaérkeztem, haza a szívembe. 🙂